Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1.rész/Veszteség

2018.05.07

A hóban lépkedve jártuk a kihalt utcákat. Némán megálltunk és vártunk. Senki sincs kint de mégis hangokra lettünk figyelmesek amik vészjóslóan közeledtek felénk. Mindenki elfoglalta helyét, már csak az árnyakra vártunk amik el is vehetnék az életünket. Ha csak egyet is elhibázzunk akkor az végzetesen elfajulhat. A kezemben lévő pisztolyt szorongattam amiben több mint 100 ezüstgolyó van betöltve. A biztonság kedvéért a derekamon van 5 tőr ha szükségem van rá így hát bátran szegeztem tekintetemet a sötét utcára ami elénk tárult. Társaim mellém szegődtek és velem együtt figyelték a ködöt ami felénk közeledik. Fél órán át vártunk de semmi.Ezalatt az idő alatt belepett minket a felhő takaró. Már indulnánk el amikor valami elsuhant a hátunk mögött. Idegesen fordulunk meg majd belém csap a felismerés.

-Csapda!-kiáltom a többieknek akik rögtön visszafordultak. Levegőt visszafojtva próbálok valamit kivenni a ködből de semmi. Kör alakba hátráltunk így védtük egymást, ha valami megmoccan akkor többen tudunk támadni. Zsebemből elő vettem egy kisebb fegyveremet majd eldobtam a hangok irányába. A kis tárgy hangos robbanással jelezte a földre térést de ahelyett, hogy lyukat égetett volna az aszfaltba, kivilágította egy másodpercre a környéket. Abban a másodpercben megállás nélkül küldtük a vérszívók felé a golyókat. Már kifogyóban voltam amikor a látókörünkbe lépett egy ghoul, nem is akármilyen ghoul. Szemeimben önkénytelenül is de megjelentek a könnyek. Nagyot nyelve meredtem rá a volt csapattársunkra és egyben páromra akit egy héttel ezelőtt veszítettünk el. Ő volt az életem értelme, óvtuk egymást mindentől de egy éjjel eltűnt. Gondolataimat összeszedve néztem a többiekre, ők is megvannak rökönyödve.

-Szedjétek össze magatokat!-sziszegem idegesen. Amíg nem támad, addig nincs gond.-gondolom de hamar be kellett fejeznem mert, felém iramodott. Egy másodperc alatt elém került és a falnak vágott. Ahogy a hátam a téglával ütközött, belém hasított a fájdalom. A homlokomról éreztem valami forró, sűrű anyagot lefolyni. A számomra fontos személy már teljesen átváltozott. A régi csillogó szemeivel mindig csak engem fürkészett de most üveges tekintettel mered rám. Ragyogó mosolyát felváltotta az undorító vicsor amivel kivillantotta felém hegyes fogait. Barna selymes haja, szinte kihullott. Porcelán színű bőrének nyoma veszett és csak a rohadt hús látszott testén. Alsó ajkamat beharapva fojtottam el egy sikítást. A szívem összeszorult, a síró görcs kerülgetett de feltűnt bennem egy emlék foszlány. Ott áll előttem egy rózsacsokorral a kezében és izgatottan lesandít rám. Elakadozó lélegzettel nézem a jelenetet. Ez volt az utolsó esténk együtt.

-Ha valami történik velem..-sóhajtja amire felkapom tekintetemet rá. -Ha netán egy szörnyé válók akkor kérlek, te hozzál rám örök nyugodalmat.-nézz rám barna színű szemeivel. Én csak megrázóm fejem és a nyakába kapaszkodok.

-Ez soha nem fog megtörténni.-suttogom ajkaira. Emlékképem megrezzen és vissza kerülök a valóságba. Társaim már lőni készülnek páromra de én felrakom a kezem jelezve, hogy elintézem.

-De...-szólal meg Jack de leintem. Szomorúan elmosolyodok majd felé lépkedek. Szépen lassan közeledek felé. Ő csak ordít és szemeit le sem veszi rólam. Könnyeim eleredtek.

-Hát eljött ez a nap is..-nevetek fel majd rászegezem fegyverem. A ghoul elhalkul és kíváncsian mered a kezemben lévő pisztolyra. Végül fejét a csőhöz helyezi mondván, hogy lőjek. Szipogva nézek szemébe amibe teljesen visszatért az a csillogás amivel belelopta magát a szívembe. Szemeimet összeszorítom aztán eleresztem a ravaszt. Hallom ahogy a test holtan rogy össze előttem. Megvártam míg homokká változik aztán kinyitom szemem.-Eleget tettem a kérésednek, most pihenj.-suttogom. Egy halk, lassú tapsolásra eszméltem fel. Fejemet a hang felé kaptam. Egy kóbor vámpír nézett rám egy hatalmas vigyorral a képén. A harag, a kín, a bosszú érzése ellepte az agyam. Előrántottam kettő törőmet és elindultam felé.

-Úgy van, gyűlölj!-nevet fel. Vörös szemeit rám szegezi.-Azok a szemek káprázatosak, kölcsön kérhetem?-kérdezi de még ez sem tántorított el. Nem tudd megfélemlíteni.

-Szemet szemért..-suttogom miközben tőrjeimet feldobom a levegőbe. Csak sétáltam tovább.-fogat, fogért.-egy pillanat alatt előtte teremtem. Szemei elkerekedett és hitetlenkedve megrázta a fejét.-gonosszal a gonosz ellen.-fejezem be majd gyomorszájon rúgom. Míg megtántorodott addig a levegőbe nyúltam és megmarkoltam fegyvereimet amik már világítva jelezték, hogy az Istenek engedélyt adnak cselekedetemre, beleszúrtam a szívébe. Ahogy elérte a szívét porrá hullott a teste. A fény eltűnt én pedig zokogva roskadtam a földre. Társaim körém gyűltek és vigasztalóan magukhoz öleltek. Az én sorsom az, hogy elpusztítsam a kárhozott lelkeket és ezáltal feláldozzam az életemet fajtársaimért.

*************************************************************************************

A gondolataimba merengve kortyolok bele kávémba. Az ablakon kitekintve nézem a boldog párokat, családokat. Nekünk is volt egy kisbabánk akit nagyon szerettünk. Egy évvel a házasságunk után született meg a kis Liu. Apja szemét örökölte és vidáman csillogtatta is őket. Nagyon boldogok voltunk de egy vámpírraj betört hozzánk.Túlerőben voltak, nem tudtuk megvédeni őt. A lányomat akit a szemem láttára fogyasztottak el.

-Hölgyem, jól van?-kérdezi tőlem a pincér akit még eddig nem láttam. Talán új lehet így hát rámosolyodtam majd bólintottam aztán leraktam a bögrét. Csak egy valamire vágytam de ő már nincs velem. Mielőtt még újra magamba zárkózóm, leraktam az asztalra a pénzt és kisiettem az épületből.Arra eszmélek fel, hogy a város kihalt részében állók. Körbe nézek, itt volt az a rohadék akit megöltem de nem volt egyedül. A többi biztos elmenekült. Egy tekintetett éreztem magamon, tudom, hogy van itt valaki és azt is sejtem, hogy nem ember.

-Ha kell az életem árán is, de eltüntetlek titeket a föld színéről!-ordítom el magam.-Nem bocsátom meg nektek, hogy elvettétek tőlem őket.-sziszegem fogaim közt majd megpördültem tengelyem körül és vissza indultam. Ha kell akkor meghalok de ti velem jöttök.

 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.